Ma hajnali 5kor keltem. Annyira jó volt...
Elmentünk a kistarcsai kórházba ott volt a terheléses cukorvizsgálat. Hát még odáig élveztem hogy megszúrták az ujjam, megnézte mennyi a cukor éhgyomorra (4,7) de aztán az elképzelhetetlent éltem át. Amikor felkészítenek erre hogy nagyon édes meg nagyon rossz meg tényleg meg vigyél citromlevelet, és borzalmas, akkor az ember még hajlamos legyinteni hogy ugyan eltúlozzák nem lehet az olyan rossz.... de lehet. Azt hiszem életem egyik legrosszabb élményeként fogok emlékezni eme nemes feladatra. Általában az olyan löttyöket amikről tudom hogy nem finom egy hajtásra iszom meg hogy túl legyek rajta. Hát ezzel a csodás cukros löttyel az volt a helyzet hogy két korty után egyszerűen nem tudtam tovább inni, mert azt éreztem rögtön vissza is jön ahogy leért. Nagy nehezen magamba tömtem, de legszívesebben sírni lett volna kedvem, és utána másfél órán keresztül küszködtem a hányingerrel, néha befogva a számat, ha jössz akkor sem engedlek ki gondolattal felvértezve (na persze mert ez úgy megy...).
Anyukámat is vittem vérvételre csak neki 4 emelettel lejjebb volt jelenése. Ott rengeteg ember, persze az átlag életkor 70 és nyomulnak mintha nem érnének rá egész nap, lökik fel egymást. Hát tegyenek ahogy nekik jól esik én meg hátul jókat mosolyogtam rajtuk. Hát anyu 3/4 órát állt sorban viszont utána másodpercek alatt elkészült. Így ki tudtunk menni egy kicsit a kórház parkjába, ahol ő megette a szendvicseit (mázlista:P). Én meg csak szagolgattam a szendvics illatát amit természetesen direkt felém fújt a szél. Hamar elment a 2 óra, felmentünk a nőgyógyászatra és gyorsan kértem időpontot megspórolva 4 óra telefonálást. Be is hívtak, levették a vért és hát majd másfél hét után mehetek is az eredményért. Egy jó volt az egészben hogy ugye még azon kívül hogy terhes vérvétel tehát nincsenek olyan sokan , még a cukrosokat legelőször is hívják be illetve két óra múlva szintén külön kiszólnak tehát ezekre nem kell várni! Éljen!
Hát ezt is túléltük, bár szerintem a gyerekemet lesokkoltam, merthogy egészen addig míg le nem küldtem a cukros lötyit rugdosott de nagyon, de ezek után szerintem sokkot kapott, vagy sírdogált magában hogy anya ezt most komolyan gondoltad??!!!!
Mindenesetre azóta volt már pár erőtlen rúgása tehát túlélte ezt a horrorisztikus élményt, de azért most már tudnám mivel kínozzam az ellenségemet....


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése