elmélkedés

2 napja egyedül vagyok itthon, illetve a kislány nélkül. Meg úgy bezárkózva. Meglepően jól esik a magány kicsit, talán most kezdem megérteni hogy azok akik egyfolytában egy pici gyerekkel vannak mért vágynak egy kis magányra és csöndre néha. Pedig aztán én nagyon nem szeretek egyedül és csöndben lenni de most nagyon jól esett /esik.
Elmélkedek, hogy mit mikor hogyan is csináljak. Elmélkedünk közösen apával hogy hamarosan lassan már csak 10 hét (ez a max:D ) és itt lesz velünk egy gyönyörű pici kislány.
Lassan elrendezzük a ruháit , bár még nem mosom ki csak bekerül a szekrényébe aztán szépen lassan ki lesznek mosva és vasalva. Nem akarom nagyon elsietni, de nagyon elhúzni sem, mert hajlamos vagyok akkor meg nagyon elhúzni, aztán szerintem a lányom nem várja ki a végét.... Szóval inkább várják előbb a tiszta ruhák mint később.
Most már nagyon fura érzések keringenek mindkettőnkben.... Félre értés ne essék a szüléstől egyáltalán nem félek, csak annyira gyorsan elrohant az idő, és most már csak még jobban fog szaladni....
Apa is kezd nagyon felnőni, bár ez neki sem könnyű és nekem sem, de kitartok mert a jutalom jó nagy. Ezúton üzenem a Török nagymamának hogy nem küldöm vissza a fiát, ahhoz elég nagyot kell hibáznia :-)
Azért itt szentelnék apának még egy mondatot arról hogy nagyon köszönöm neki hogy minket és a "normális" életet választotta és maximálisan meg is felel neki, és megérti ha a múltját annyira nem akarom beengedni az életünkbe (beleértve a barátokat is). Tudom ez nem mindenkinek világos de ez legfőképpen Apának szól csak nem szeret róla beszélni, így leírom neki:-)
Egyre többet gondolok arra vajon milyen lehet a kisasszony. Érdekes hogy eddig nem foglalkoztatott a dolog annyira. Nemsokára újra láthatjuk a 4d-n nagyon kíváncsi vagyok mennyit változott...
Mindenesetre már nagyon várjuk. Azért ő a legjobb dolog akit apával gyorsan össze tudtunk hozni:D
érdekes hogy bő 1 éve még nem gondoltam volna hogy így alakulnak a dolgok, és egyszer csak berobbant apa akit semmi nem tudott eltántorítani és hamarosan a közös kislányunk is megérkezik. Ráadásul azt hiszem akármi történik , akármit csinál egyikünk vagy másikunk napról napra jobban szeretjük egymást....
Kell ennél több?????