Oké ez nem volt az én napom. De annyira nem hogy kár volt felkelni.
A kisasszony egész nap ordított (ja megint vigyázok a babára). Semmi nem volt jó, de szó szerint semmi!!!! Ezen kívül hátközépig sikerült egy csomagot készítenie nekem. Olyan édes kis ajándék:P
Ja és az ordított nem kifejezés, amilyen hangok kijöttek belőle.....
A macska bemászott a babakocsiba, és olyan szőrhalom volt benne , hogy már a fejembe a macska mind a 9 életének kiirtása lejátszódott a fejemben. Akkor még azt kitakarítani, de már tiszta ideg voltam és még nem volt reggel 10 óra.
Majd a szőrhalom kutyám nem tud rendesen üríteni és a fenekén ott marad némi anyag. Itt már meditáltam kicsit mielőtt úgy teszek mint a Saffiban az uraság, letekerem a fejemről a szelepet és kieresztem a gőzt.
Ezek után illetve közben mostam , akkor azt lecipeltem az emeletről majd elkezdtem kiteregetni, miközben Anita megint ordított. Aztán megpróbáltam elaltatni. Nemes küzdelem volt csak egy orrhosszal nyertem én. Közben a drága kutyám felé sétálva azt fedeztem fel hogy valamin nyugtatja a fejét. Mint utóbb kiderült ez egy döglött madár volt. (irtózom a döglött állatoktól) és tök egyedül voltam itthon. Majd ezek után őrjöngve felhívtam anyámat hogy ezt nem hiszem el és nem lehet hogy ez ilyen idióta hogy ilyeneken fekszik és stb. Na persze egész nap nem mentem a kutya közelébe és őt sem engedtem semmi közelébe. A madarat letakartam. Végre hazajött anyám. Viszont az én hasam meg úgy megfájdult hogy megfordult a fejemben hogy mindjárt megyünk szülni is. Hamar elhesegettem a gondolatot mert éreztem hogy azért nem, de úgy fájt hogy... rohanás a királyi trónra..... Olyan gyengének éreztem magam hogy szóltam anyunak vegye ki a gyereket a babakocsiból és etesse meg mert én nem vagyok most biztonságos. Majd miután elvitték a babát megpróbáltuk elvenni a kutyától a madarat. Viszont annyira jó barátságot kötöttek hogy a kutya nem akarta elengedni. Majd már nagyon mérges odaszólásomra végre eldobta és arrébb ment. Este apa későn jött de szegénykém még megfürdette így most jó illatú. Első gondolatra a szobánkból is ki akartam dobni hogy soha többet nem jöhet be, de aztán megenyhültem és csak az ágyra nem jöhet fel többet. Most éppen elegem van az állatokból...
Viszont apával úgy döntöttünk hogy ugyan van még hátra nem egész 7hét azért összerakjuk a kórház cuccot, mert hát a mai világban itt a frontok között soha nem lehet tudni....


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése