nyomorultak

Hát eljutottunk a 39 hét+ 2 naphoz!
A megjósolt kedd sajnos nem jött meg. Ugyan a fájások megjöttek, de semmi több. Majd szerdán is egész nap fájt. Csütörtök délelött nagyon jól voltunk, majd késő délután elkezdtem iszonyú nyomorultul érezni magam és ez meg is maradt.
Ma eddig tényleg nagyon nagyon jól voltam, kivéve hogy Abi elég keveset mozog ma, de nincs baja ha kérem megmutatja a kis fenekét.
Én iszonyú, elképesztő, hihetetlen módon fáradt vagyok szinte egyfolytában. Próbálok lepihenni olvasni vagy tévézni, de a vége mindig az hogy annyira fáradt vagyok hogy lecsukódik a szemem.
Plusz hozzá jön ez a hihetetlen várakozás, hogy mikor bújik ki a kislányunk.
Tudom még van 4 napja, csak hát már nagyon várjuk őt, és még rajtunk kívül a fél világ is ahogy észre vettük....
Annyian szeretnek minket szerencsére hogy mindenki látni akar majd minket külön- külön is, de azért remélem lesz időnk kettesben illetve 3-asban lenni, hisz Abinak is hozzá kell szoknia a világhoz. De megható és egyben meglepő hogy mennyire várják a kisasszonyt.
A nagymamának üzenem hogy ők lesznek az elsők akiket értesítünk, nyugodjanak meg! Valószínű nem sok embert értesítünk mikor még csak szülni megyek, de őket tuti elsőként:)