Tudom hogy ez egy baba blog, de az én kislányom blogja és azt gondolom ennek az embernek helye van, sajnos már csak így!
Szombaton legnagyobb bánatomra elhunyt egy számomra nagyon fontos ember aki életem minden lényeges pontjánál ott volt. Minden egyes születésnapomon részt vett itt kivéve az utolsón az idein.:-(
Ott volt mikor születtem a kórház folyosóján.
Ott volt mikor ballagtam.
Ott volt mikor felvettek a gimnáziumba és onnantól kezdve mondogatta nekem hogy " Anita te gimnazista leszel" illetve később hogy "Anita te gimnazista vagy". (persze ezt humoros formában)
Minden bulin, összejövetelen itt volt, még akkor is itt volt mikor Tomival először találkoztunk!
Apu egyik legrégibb barátja, a baráti társaság oszlopos tagja!
Talán számomra a leghumorosabb ember a világon!
Mindössze 48 évet élhetett itt a Földön! November 3.-án lett volna 49 éves.
Nagyon beteg volt már a végére, rengeteget szenvedett amit nem érdemelt meg, és végül elaludt örökre. De előtte még át kellett élnie azt a kegyetlen érzést hogy nincs egy lába sem.
Ezt hogy így végezte sajnos 80%-ban köszönhetjük az orvosoknak, mert senki nem foglalkozott vele úgy ahogy kellett volna és ettől csak nőttek a szenvedései mert már kínzásnak számított amit vele tette.
A legnagyobb fájdalmam hogy Abit nem ismerhette meg:-( Nekik találkozniuk kellett volna. A sors fintora hogy kedden mikor apu vitte be még megmutatta neki képen így legalább ennyire láthatta.
Ezt nehéz lesz elfogadni és feldolgozni mert minden mozdulatát ismertem, és folyton azok járnak a fejemben.
Sajnos 2010. 08.28-án feladta a küzdelmet és megszabadult a szenvedésitől. Nagyon fáradt volt már és elaludt....örökre.
Szeretlek Robi és hiányozni fogsz!!!!!!!!!!!!
Nyugodj Békében végre fájdalom nélkül!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése