A szülés krónikája

Hát eljött a várva várt vasárnap amin elkezdtük kicsalogatni Abigél babát.
Reggel negyed 10-re bementünk a kórházba. 10 körül megkaptam a méhszájtágíítót vagy fél11 fele és felraktak nst-re (fájás mérés) . kb.20-40 perc múlva már 10 perces fájásaim voltak, miközben a másik szobában éppen szültek(jó volt:p). Aztán 2 óra múlva 100-as fájásokkal szedett le az akkor éppen ügyeletes szülésznő. Majd közölte a dokival hogy semmi nincs az nst-n:P (édes nem?). Biztos nem tudta hogy van szülésznőm ő meg nem akart dolgozni. Mindegy a doki mondta döntsem el repesszünk e burkot vagy sem. Apával megbeszéltük hogy most már ne várjunk repesszünk. Mondtam én csak a saját szülésznőmmel vagyok hajlandó bemenni, ahhoz aki éppen van nem. Így kint vártunk a folyosón az én jó kis fájásaimmal amik nem múltak szerencsére. Megjött a szülésznő bementünk és 14:00-kor burkot repesztettek. Kizuttyant a magzatvíz, nekem pedig feküdnöm kellett még az ágyon egy ideig nehogy a kizúduló víztől előre jöjjön a köldökzsinór és császározni kelljen. Utána mentem a labdára, aztán be a kádba , majd megint az ágyba és a végén a labdára. Így eltelt 2 és fél óra. Jó hangulat volt. Én gyönyörűen tágultam, minden rendben volt. Beszélgettünk közben csak én Apa és a szülésznő volt bent!
Közben vizsgálgattak odabent hogy mi a helyzet. Na ez borzalmas volt.
aztán 2 és fél óra után eljutottunk oda hogy nagyon nagyon fájt. Apa szegény csak nézett és nem tudott segíteni de azt mondta nagyon rossz volt látni ahogy szenvedek. ez tartott kb 20 percig, majd 5 nyomás és végre kint volt Abigél! Apa annyira meg volt hatva hogy fényképezni is elfelejtett szóval kikaptam a gépet a kezéből és én fényképeztem a saját lábam között a gyereket:D Majd elvitték Abit apa pedig szorosan a nyomában volt nehogy bármi baja legyen:) Engem összevarrtak. Mindenki nagyon jó kedvű volt, a doki poénkodott, nagyon vidám hangulat volt. Sőt a szülésznő aki szerint az nst-n nem volt semmi. Bejött miközben nyomtam Abit és gratulált és nem gondolta volna:) Szóval 3 óra alatt 2010.08.08-án megszületett Török Abigél 2890 grammal és 50 centivel. Jó élmény volt összességében és nagyon jó volt hogy Apa bent volt. Meg is kaptam hogy na ezek után még ha akarom sem hagy el soha:D
Fél7kor kitoltak a szülőszobából, Abit elvitték a csecsemősökhoz én meg mentem a szobába. Telefonálgattam meg egyebek, aztán negyed 11kor hozták nekem Abit! Egész éjjel szopizott így hajnalban már kénytelen voltam neki cumit adni mert már nem bírtam! Egy percet nem aludtam. Másnap el voltunk ha jöttek kisétáltunk de igazából egymással foglalkoztunk egész nap. Kértem neki egy kis cukros vizet mert sajnos nem indult be a tejem, a gyerek orvos jött ő hallott egy kis szívzörejt de egyébként minden rendben volt a gyerekkel 10/10-es APGARja lett.
Második nap már tápszert kapott. És aznap a gyerekorvos már nem hallotta a szívzörejt. A fülét is megnézték a max érték 22, na neki az egyik füle 22 a másik19:D Harmadik nap megkapta a BCG oltást meg vettek vért a sarkából és kora délután már jöhettünk haza.
Itthon kissé a kevés alvás földhöz vágott minket, apa vasárnapra már abszolút kifáradt, én meg hát a szülés óta alig aludtam így én meg szédülök és egyebek de azért el vagyunk. Volt itt a védőnő, ma pedig az orvos minden rendben a gyerekkel kicsit kötött a csípője. Abi nagyon jó gyerek, alig sír viszont rengeteget eszik:-)Éjszaka is egész jól hagy minket aludni csak egyszer szokott felkelni! Apával nagy a szerelem nagyon jól helyt áll sokszor jobban mint én! Egyszerűen mintha mindig ezt csinálta volna. Eleinte a gyerek megfogásával voltak gondok de megoldotta! Egyedül csak a kakis pelussal nem hajlandó közelebbi ismeretséget kötni,de hát nem baj!
Menni fog ez csak hozzá kell szoknunk:)