tudni kell boldognak lenni?

Megéltünk apával még egy válságot pénteken, az eddigi legnagyobbat. Viharosak voltunk mi 10 hónapig de ennyire nem. Ez már tornádó volt. Viszont a tornádó jött, porba döntött mindent, ami azért jó, mert lehet ezt így hagyni de lehet belőle új sokkal szebb és jobb dolgokat építeni.
Mi az utóbbi mellett döntöttünk.
Kifogytunk, kiégtünk, üresek lettünk.
Két lehetőségünk volt. Vagy feladjuk a mi kis családunkat, vagy pedig olyan szilárddá tesszük hogy soha többet ne ingathassa meg semmi.
Elég gyorsan eldöntöttük melyiket is szeretnénk.
Nem tettünk mást csak lezártuk a múltat, elfelejtettünk mindent és tiszta lappal indulunk, újra maximálisan megbízva egymásban és végre együtt működve egy irányba. Egyetlen dolgot hozunk magunkkal az elmúlt 10 hónapból , ő pedig a kislányunk, akit mindketten nagyon imádunk, és akit a veszekedések közepette is a legtökéletesebbre sikerült összehoznunk.
Ami a legjobb volt hogy én magam egy csomó dologra rájöttem.
Nem fogok küzdeni a saját boldogságom ellen többet.
Kijelenthetem hogy maximálisan boldog vagyok és maximálisan elégedett lehetek mostantól.
Van egy csodás párom aki imád, segít, és ha hagyom bármit megtesz nekem és értem. Van egy csodálatos kislányom aki a legjobb dolog a világon és akinek jelen pillanatban én jelentem a világot (ezt még 2 évig kiélvezem amíg apás nem lesz:D). Van tető a fejünk felett , van mit ennünk, vannak szüleink akik erejükön felül segítenek nekünk, vannak testvéreink akik szintén maximálisan mellettünk állnak.
És ami a legjobb, vagyunk mi egymásnak!!!!
Most jöttem csak rá milyen jó kis páros vagyunk mi és mennyi mindent el tudnánk érni ha együtt haladnánk.
Úgyhogy apa tied a pálya nem harcolok tovább ellened:D:)
Szeretlek