Igeeeeeeeen....eltelt egy év....és túl éltük:) Szó szerint jóban rosszban:)
Az elmúlt egy évben sok minden történt....Nagyon sokat veszekedtünk, viszont amikor nem akkor elképesztően szerettük egymást, és hát a veszekedésen is csak ez segített át minket:)
Azon kívül gondolom nem lepek meg senkit hogy a legjobb dolog ami történt velünk, hogy megszületett a lányunk.
Ugye nagyon hamar vállaltuk a gyereket , így ez az egy év még nekünk is egymás megismerésével telt, de azt hiszem egyikünk sem bánja hogy ez így történt. Hisz akármi is volt mindketten ha nehézség akadt támogattuk egymást. ha apának volt baja én álltam mellette ha nekem akkor pedig ő. És mily meglepő hogy minél több ideje élünk egymás mellett annál jobban kezdenek egyforma dolgok tetszeni nekünk és kezdünk egymásra hangolódni, ugyanis nálunk két különbözőbb embert nem is sodorhatott volna a sors egymás mellé, de lám mit tesz az együttélés.....
Alapvetően amikor beszélgettünk ebben a pár napban az elmúlt egy évről, szerintem egyikünknek sem a rossz dolgok jutottak eszünkbe, egyszerűen arra jutottunk mindig hogy jó volt az elmúlt egy év. És szerintem ez tök jó. Hát a szerelem meg most még nagyobb mint eddig:) Örülök, hogy most így vagyunk , remélem így is marad. A lányával is egyre jobban egymásra találnak, imádom mikor ketten játszanak és bohóckodnak:) Mi is egyre többet tudunk együtt bohóckodni és szórakozni és mosolyogni:)
A hétvége krónikája:
Szombaton 11kor elmentünk itthonról, mert be kellett mennem az iskolába. Utána beugrottunk apóshoz, ettünk egy kicsit a csodás leveséből. 4-re értünk haza. Abira addig anyukám vigyázott. Majd este 6-ra lementünk étterembe. Megvacsoráztunk, és beszélgettünk közben. Hát nem volt nagy szám, de azért jó volt legalább kettesben lenni. Utána lementünk biliárdozni, és 9re értünk haza. Utána Abival foglalkoztunk. Hát már ez is felzaklatta kissé. Majd Vasárnap 17-en jöttek őt meglátogatni, köztük kislányok is akik elég hangosan visítottak. Szegénykém nem tudott aludni és hát járt kézről- kézre. Na alig tudtam elaltatni, ráadásul hát apukája is jól érezte magát, így ő korán lefeküdt. Énb Abit éjfél után tudtam letenni. Tehnap keresztfiamék jöttek, ott is 3 gyerek, alig aludt megint. Este szintén nagyon zaklatott volt, de már 22:30kor végre sikerült letenni. Szegénykém remélem hamar kiheveri. Majd rakok képeket, de most ordít utánam....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése