visszatekintés 6 hós

6 hónapos lett az én édes kis nagy lányom. Így gondoltam kicsit vissza fele is nézek mi volt , hogy volt ......
Születése kicsit másképpen:
Már előző este nagyon rosszul voltam, majd leszédültem a székről, de tudtam hogy már csak pár óra választ el attól, hogy kibújjon a kisbabánk. Éjjel nem aludtam, de egyáltalán nem voltam fáradt reggel. Bementünk a kórházba, és mikor megkaptam a kis méhszáj tágítómat és felrakták az nst-t, akkor egyedül maradtam 2 órára. Kicsit hiányzott a párom, kicsit fura volt egyedül, de ugyanakkor nagyon jó is és nyugodt. Hallgattam ahogy szül mellettem egy nő és nem értettem miért visít annyira ( rám még várt a feladat). Érdekes módon egyáltalán nem gondolkodtam azon hogy majd milyen lesz szülni, még ott akkor sem. Vártam és drukkoltam a fájás mérőnek hogy menjen feljebb. A dokim bejött, várt egy fájást és bólogatott hogy nagyon jó, nagyon jól haladunk, szóval döntsem el hogy burokrepesztés vagy sem. Na akkor kissé kétségbe estem, hogy ugye ezt nem egyedül kell eldöntenem és valaki küldje be nekem a páromat.... Végül leszedett az éppen ügyeletes szülésznő az nst-ről és közölte hogy oké nincs semmi haladjak.... Kimentem és végre megöleltem Tomit, ő meg már azt hitte hogy nélküle megszültem. Szegénykém kint semmiről sem tudott. Kérdeztem legyen e burokrepesztés. Mondta legyen mert ezt már nem bírja, ma baba lesz és kész. A fejem felett lebegett a császár de egyáltalán nem zavart, éreztem hogy úgy sem lesz. Megoldom én ezt:) Szóltam a dokinak meg azt is megmondtam hogy én ehhez a szülésznőhöz nem megyek be, megvárom a sajátomat, merthogy ugye ez azt mondta hogy ebből nem lesz semmi, és nagyon utált hogy szülni akarok....
Kint várakoztunk a folyosón, nekem még mindig nem tudatosult hogy szülni fogunk, végig röhögtük azt az 1 órát a folyóson apával....Megjött Kati és felgyorsultak az események. Apát beöltöztették, és indulhatott a "buli". A doki burkot repesztett. Éreztem a meleg vizet, nagyon furcsa volt, főleg az hogy egyszer csak nincs nagy pocak, csak egy kis dudor, ami csak a mi kicsi lányunk, már csak ő maradt a pocakban, a házát lebontottuk:) Hát kicsit fura lett de nagyon jól éreztük magunkat, nevettünk , zenét hallgattunk....Apa próbált segíteni de szegény fájás közben nyúlt hozzám, azt meg egyetlen porcikám sem kívánta, szóval sokszor ellöktem a kezét, ezt utólag meg is jegyezte:) Közben pici lány nagyon ügyesen tepert kifelé....Aztán eljött a pillanat amikor a fájdalom szinte elviselhetetlen lett. Megszűnt a külvilág, nem láttam senkit és semmit és csak a fájdalom maradt. Szorítottam az ágy karfáját, vagy apa kezét, én már nem is tudom és sötét volt minden csak a fájdalom volt. Aztán egyszer csak azt éreztem nyomnom kell és kész...És nyomhattam....Nyomtam elöször nyakból, szóltak hogy nem lesz jó. Utána nagyon odafigyeltem. NAgyon drukkoltak és bíztattak, csak azt hallottam mindjárt kint van mindjárt kint van .... Aztán egyszer megfordult a szoba, szóval egy fájás oda lett, de után 1 nyomás kint volt a feje, kérdezték megfogom e. Mondtam dehogy inkább kinyomom. De azért 1 pillanatra elgondolkodtam te jó ég a feje már kint........ Még egy nyomás és kint volt a drágám. Kellett neki 1 perc mire sírt mert ő inkább nézelődött....aztán mivel nagyon erőlködtek nagy kegyesen sírt egy percet és utána csöndben volt, nézelődött ismerkedett, és ott volt vele az apukája, végig ...kísérte, figyelte , fényképezte. NA persze mikor kibújt annyira meg volt hatva hogy elfelejtett fényképezni szóval nekem kellett a saját lábam között....:D De aztán össze szedte magát és ment a lányával , vigyázott rá.
Én addig megszültem a méhlepényt is, és utána az üresség....Nagyon jó volt.....
Mindenki vidám, boldog, jó kedvű. Annyira jó volt. A varrást egyáltalán nem éreztem. Lestem a 2 legfontosabb embert az életemben, vagy a dokival beszélgettünk. El voltunk. Mikor összevarrt a doki elment, a csecsemős is elment és így maradtunk 4-en. Fényképeztünk és beszélgettünk, mert nekem volt még pár kötelező dolog:) Ja ugye nekem elég nagy elégtétel volt hogy az ügyeletes szülésznő bejött mikor elkezdtem nyomni és gratulált hogy ő ezt nem gondolta volna:)
Kb. 20 perc múlva végre megkaptam a gyerekemet. Olyan szép volt, és olyan kicsi, aranyos és csak nézett. Aztán mehettünk a szobánkba. Őt vitték a csecsemő osztályra. Éppen azon gondolkodtam mostanában, hogy nem zavart hogy elvitték, valahogy olyan gyorsan zajlottak az események hogy kb. 2 óra elteltével éreztem azt hogy oké most már kérem a gyerekemet. Addig csak az öröm, az sms-ek, és a túl vagyok rajta. Annyira furcsa hogy reggel bementem a szobatársamhoz, sok sikert kívánt és 5 óra és már ott is vagyok újra, és van egy gyerekem. Már kisbabával megyek vissza én is. És mintha nem is tudom mit csináltam volna simán besétálok, hello mi újság, Andris baba hogy van? Szóval annyira természetesen ment minden, és valahogy tényleg beiktattuk a szülést, természetesen, gyorsan.... MAjd megjött a gyerekem pár óra múlva és az is annyira természetes volt. Magam mellé tettem, együtt aludtunk illetve első éjjel csak ő. Hát egyszerűen fantasztikus volt .
Elképesztően gyorsan hipp-hopp eltelt 6 hónap. Már nagy lány. Huncut és mérges, akaratos, tudja mit szeretne és mit nem. Már eszik gyümölcsöt, zöldséget. Megduplázta a súlyát sőt.... Már mászik és hamarosan ülni is fog. Szeret, mosolyog, puszit ad, simogat.
Kiborít, megnevetett, örömet ad. Néha amikor nagy zűr volt csak ő tartott össze az apukájával ezt mindketten tudtuk. De megérte együtt maradni érte, mert aztán elértük hogy ne csak érte legyünk együtt. Most megint minden békés, és többet nevetünk mint eddig bármikor (bár amikor ide ezt leírom minden elromlik de most nem fog).
Imádja őt mindenki, mert egyszerűen bájos, aranyos, és szép. Nagy mázlija van, reméljük így is marad...
Akármilyen nehéz anyagilag, akármilyen fárasztó ez a legjobb dolog a világon. Amikor estére már teljesen ki vagyok borulva tőle, mert éppen rosszabb napja volt, és az apukájára bízom, lefekvésnél még is rám van szüksége, engem akar, addigra én is pihenek attól hogy kicsit mással foglalkozom, kicsit pakolászom, és újult erővel bújunk össze esténként és altatom el és imádom ezeket az altatásokat. Vágyom rá néha hogy elmenjünk nélküle, egy kicsit távol legyek, de az a kevéske alkalom amikor nélküle voltam, az borzalmas és akkor csak arra vágytam hogy vele legyek és már annyira tudott hiányozni amikor hosszabb időre kellett nélküle lennem, hogy sírtam haza fele és semmi más nem érdekelt csak hogy magamhoz ölelhessem....ördögi kör....imádom.
Nem azért mert az enyém, de nagyon jól sikerült igazi öröm baba....
Remélem nagyon Boldogan telt az elmúlt 6 hónapod kislányom.
Boldog 6 hónapos fordulót neked.
Szeretünk nagyon!!!!!!!

Anya és Apa