Abigél

2011. június 29., szerda

a héten itthon vagyunk

Hát úgy alakult hogy benyaltam egy jó kis vírust így itthon maradtunk Abival a héten. Megmondom őszintén kicsit jól esik így hétköznap kettesben itthon lenni. Reggel aludhatnánk sokáig, ameddig csak akarunk. Ez valamiért mondjuk nem jön össze , mindig van valami ami miatt fel kell kelnünk:D
De jó hogy egy kicsit egymással tudunk foglalkozni. Annyi mindent felfedeztem amit csinál a lányom és még nem is volt időm megfigyelni.
Például reggel úgy ébreszt ha ő előbb kel, hogy jó közel hajol az arcomhoz és finoman magyaráz (valószínű azt mondja, hé Anya nem veszed észre hogy felkeltem? Jöhet a kaja és a szórakoztatásom). Utána tízóraizunk, illetve én reggelizek. Már olyan nagy lány. Megcsinálom neki elé teszem és ő szépen elfalatozgat egyedül. Általában vajas kenyeret, gyümölcsöt és zöldséget. Utána játszunk kint, általában homokozik, majd alszik egy nagyot. (minimum 1 órát). Utána ebédelünk. Legtöbbször azt eszik amit én, de mostanában sok borsólevest evett. Uzsonnan az általában az én ebédem, de ma pl. barack és dinnye volt neki, na meg az én ebédem, mutogatja hogy azt kér. Levezetésképpen némi kekszet is elfogyasztott, keményen 2 darabot:). Vacsi tejbegríz lesz, és majd később még némi tápszer:D
Nagyon szépen eszik, elég önálló ahhoz képest hogy még csak 11 hónapos.
Már nagyon tudja mit akar és azt meg is mutatja.
Nagyon bújós, és ezt nagyon imádom benne ahogy mindent.
Sokat bohóckodunk, amiken ő nagyokat kacag. Délután alszik még egy nagyobbat. 2-3 órát, aztán játék van.
Olyan nagyot nőtt, és megtanult lemászni az ágyról így már önállóan közlekedik le föl az ágyon.
Gyönyörűen tudja mondani hogy Anya mikor olyan kedve van, ha nincs akkor csak elhadarja hogy Anya. Apázni nagyon tud. Pápá is megy. VAu-vau amivel Lili kutyát tiszteli meg. Furcsa módon még a macska is szereti, pedig ő aztán nem egy ember barát és főleg nem gyerek barát, ehhez képest Abinak udvarol és kiterül neki mikor a gyerek elkapja. A kutya még jobban fél tőle, főleg hogy nem túl finoman nyúl hozzá Abi, múltkor a fülét húzta meg, meg nem simogatja hanem ütögeti. Próbálom rávezetni hogyan is kéne bánni a kutyával. Az állatokat nagyon imádja. Van a munkahelyemen lúd és kecske és nagyon egymásra találtak. A kecskével a múltkor szemeztek:D Tetszettek egymásnak.
Ma egy új szót is kimondott nagyon szépen, mégpedig azt hogy gyere:)
Menni még nem szeretne, de mindenhol feláll és guggol fel le:D Meg megy ha van mibe kapaszkodni:)
Nemsokára egy éves, annyira hihetetlen:) Szeretem hogy egyre nagyobb, okosabb és önállóbb. Szeretem nézni hogy milyen ügyesen oldja meg egyedül a dolgokat:) Most nézem hogy éppen a forma bedobós teknőcével játszik és a jó lukba próbálja bedobni a kockát:) Az még nem sikerül de nem adja fel és küzd vele. Kitartó gyerek......és annyira imádjuk:)

1 megjegyzés:

  1. Olyan édesen írsz róla, hogy könnybe lábadt a szemem! Annyira örülsz a legapróbb dolognak is! Azaz nem is aprók, mert ezek hatalmas lépések a fejlődésben. Milyen sokból kimaradunk a rohanó élet miatt:((

    VálaszTörlés