Apa szerelem

Az úgy volt, hogy tegnap hajnalban mikor kisasszonykámat szerettem volna felöltöztetni, akkor közölte velem hogy "nem! Apa!" Így hát szomorúan átadtam apjának eme megtiszteltetést. Én pedig elvonultam pityeregni kicsit. Majd este felriadt álmából és akkor is az apját hívta és én nem voltam jó. Akkor egy kicsit megint megszakadt a szívem és eléggé kiborultam. Velem van baj, hogy ez ennyire kiborít?
Szerintem nem. Ugyanis majd 1,5 évig csak én voltam jó szinte mindig. Fél éve már Apa is a toppon van,de mindig megmaradtam azért úgy érzem az első számúnak. Örülök, hogy imádja az apját, én is imádom, tehát megértem őt. Viszont szembesülni azzal hogy a lányomnak éppen nem kellek hanem csak az apja, az rettenetesen rossz. Iszonyú érzés, miközben azzal is küzdök, hogy de hát az apja ez is természetes. Természetesen ezen a napon is túl voltunk és ma ismét én kellek neki, és ez nagyon jó. Közben jó pedagógusként ráébredtem, hogy büntet a gyerek. Ugyanis az elmúlt hónapokban rengeteg időt töltöttünk együtt, és most egyszeriben elmentem dolgozni , így többet van a bölcsiben is és már nem sétálunk le együtt reggelente, hanem csak beszaladunk mert futok dolgozni. Később megyek érte és sokkal kevesebb dologra van idő így. Ráadásul most beteg volt és keddtől nem ment bölcsibe, így kedden Anyum vigyázott rá, a többi napon pedig Anyósom és Apósom vigyázott rá. Ugyan nagyon jól érezte magát, de mindig nagyon későn tudtunk érte menni, és így szinte nem is volt velünk, csak aludni. Így a gyerek reakcióját is megértem. De sajnos ilyen az élet. Mindegy ezen is túl vagyunk és remélem többet nem lesz ilyen, miközben így hogy rajong az apjáért talán még több feladatot meg tudunk osztani egymás között, miközben hármasban is többet lehetünk!