Abigél

2014. január 31., péntek

az én édes drága kicsi lányom

Ma hazaengedtek a munkahelyemről, merthogy beteg lettem.Olyan szinten fáj a torkom hogy sírni tudnék.Na de a lényeg az, hogy hazajöttünk, felmentünk a szobába, felköltöztettünk egy tucat babát, majd én bebújtam két takaró alá mert annyira fáztam a fűtött szobában. El kezdtünk nézni egy mesét de a gyerek is el kezdett mással játszani , én pedig elaludtam, és az én tündérkém hagyott is 15-20 perceket aludni kb másfél órán keresztül . Csak olyanért keltett fel ha meg akarta kérdezni, hogy csinálhat e valamit, vagy hogy pisilnie kell. Szóval egy tündér, annyira hálás vagyok neki, olyan jól esett, miután alig bírok mozogni is. Olyan jó, hogy órákig eljátszik egyedül és nem is vágyik felnőtt társaságra, csak jó hosszú idő után. Gyönyörűen tud játszani egyedül, de az oviban a többiekkel is. Olyan szinten együtt játszanak mint a nagyok, hihetetlenül édesek!
Imádom!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése